Főmenü:
A gyülekezet története
Nagykállóba 1929-
A csoport időközben növekedett, ezért a szombati összejöveteleket néhány házzal távolabb Dicsőéktõl, az ugyancsak Hajnal utcában lakó Torma Istvánéknál tartották. A nagykállói csoport a nyíregyházi gyülekezettől kapott rendszeres lelki gondozást, amely abból állt, hogy minden hónapban egy hétvégén látogatták őket. A hétvégi látogatás péntek estétől, szombat estéig tartott. A csoport látogatói voltak: Bíró László, Lenk Lajos, Hankóczky István, Czernyinyák András, Tury Sándor, Dániel János. A rendszeres látogatáson kívül voltak kirándulásokkal összekötött alkalmi evangélizációk.
Idézet a Nyíregyházi Gyülekezet Bizottságának 1934. jan. 13-
"Tekintettel arra, hogy a korabeli feljegyzések nagyon hiányosak, csak emlékezetből tudom felsorolni azok neveit, akik elfogadták az Urat és megkeresztelkedtek. Még mindig visszaemlékezem a Torma családnál tartott szombati összejövetelekre. A nagykállói csoport létszáma eléggé változó volt, mert meghaltak, elköltöztek, ezért sohasem érte el azt a létszámot, hogy gyülekezetté lehetett volna őket szervezni. A neveket Dicső Ilonával tudtam egyeztetni, aki később szintén megkeresztelkedett. Ezek szerint a csoport tagjai a következők voltak:
1-
3. Dics
4. Dicső Károlyné,
5. Jani Jánosné,
6. Simon József,
7. Szabó Zsigmondné,
8. Torma István,
9. Torma Istvánné,
10. ifj. Torma István,
11. ifj. Torma Istvánné és késõbb
12. Dicső Ilona és
13. Dicső Mária
Jóval késõbb, háború után keresztelkedett meg
14. Sulomán Mihályné,
aki Dicső Károlyékkal szemben lakott. Házuk már nem áll. Sulomán Mihályné később Budapestre költözött, és a Pesterzsébeti Gyülekezet tagja lett.”
Dicső Károlyné hivatalos volt a nyíregyházi gyülekezet éves bizottsági üléseire, amelyen a missziói terveket készítették. Egy 17 oldalas (A/4-
Egy másik pillanatkép, amelyről Erdélyi László emlékezik, szintén mutatja, hogy ennek a kis maroknyi csoportnak tiszteletben volt része a történelmi egyházak képviselői részéről is. „Mivel Édesapám korábban római katolikus volt, engem is csak a római katolikus iskolába vettek fel. Az elemi iskola első és második osztályát Nagykállóban végeztem. Itt volt katolikus esperes Marnó Gyula, aki alkalmanként meglátogatta az iskolát. Tizenkét évvel késõbb, mint könyvevangélista, Egerben találkoztam vele, aki akkor kanonok volt. Az első látásra ismerősnek tűntem számára, s amikor szüleimre kérdezett és én nagyszüleim nevét említettem, azonnal tisztelettel emlékezett rájuk. Annak ellenére, hogy azokban az időkben Magyarországon szinte általános volt az u.n. szektákkal szembeni ellenérzés, Nagykállóban egyik egyház részéről sem tapasztalhattunk ilyen megnyilatkozást. Az iskolában sem ért sohasem bántás vagy csúfolás azért, mert nagyszüleim, akiket mindenki ismert, adventisták voltak. Nagymamámat, Dicsõ Károlynét az egész tizenegyezer lakosú nagyközségben ismerték. Híre volt imái erejének. Nagyon sokszor hívták el betegekhez imádkozni. Imáinak eredményeként sokan meggyógyultak. Ennek ellenére fájdalmas érzés volt számára, hogy az igazságot nem fogadták el. Halála után keresztelkedett meg Mária nevű leánya és szomszédasszonya, Sulomán Mihályné. Hiszem, hogy a korabeli testvérek könyörgéseinek eredménye is benne van a mai nagykállói gyülekezetben.” Nagy lesz az öröm, amikor majd a Mennyben találkoznak a nagykállói gyülekezet egykori és mai tagjai. (Erdélyi László)
Ezúton is szeretnénk megköszönni id. Erdélyi László fáradozásait amellyel a Nagykállói Gyülekezet történetét összállította.